Nagyjából állóvíz van, nyugodalom. Tanulnom kell, mert szakaszvizsga májusban, és addig még el akarok menni Törökországba, meg IDB-táborba (érdekes, az utóbbi talán jobban izgat, mint a másik... IDB-táborba azok mennek, akiket beválogattak patrónusnak a suliból, nekem meg ez nagyon nagy álmom. Tavaly nem jött be. Most reménykedem.). Tanulnom kell azért is, mert biológiából és fizikából gyenge kettesre állok. Az a rossz ebben, hogy félév óta (ami tagadhatatlanul borzasztó ergyán sikerült) tényleg javítottam több tárgyból is, de ez valahogy elsikkad amellett, hogy kettőből (plusz matek, az ősellenségem) meg rontottam.

Azért járok mellette táncolni szépen, egyenletesen, mindig ott vagyok próbán. Szeretem, és a felnőttes részlegen nagyon jó a társaság is.

A szakmai órák jók. De a kezdeti lelkesedés (ami olyan szépen megfigyelhető a kilencedikeseken) mostanra már eltűnt, nem várom már napokkal előbb őket (kivéve talán a mozgást). A színházgyakorlat mostanában egyenesen unalmas volt, mert idén mi csináljuk a márc. 15-ös műsort, ami baromi jó, meg minden, csak 3hete gyakorlatilag 5 óra hosszú töriórákat tartunk. A tényleges műsort elvileg ma kezdjük összerakni (egész napos próbánk van reggel kilenctől este nyolcig), remélem ez azért már izgalmasabb lesz.

Kéne valami szín, változás ebbe az egészbe. Akkor érzem magam igazán jól, amikor zenélhetek a többiekkel (ez nagyjából dobolást jelent a részemről). El kéne már jutni tanárhoz, de szülők miatt ez nem fog menni vizsga előtt.

Elolvadt a térdig érő hó az átjáróból, hónaljszag terjeng a kombínón, és jéggel tűzdelt hatalmas zivatar próbál fölöttünk bejutni a Darshan udvarba. Üdv tavasz, hellohello!

Idén suliban az angol nyelvi délutánt Szt. Patrick neve alatt rendezik meg, s mivel én ilyen nagy ír-fan vagyok, és különben is vörös a hajam, gondoltam, hogy ebből már csak nem maradhatok ki. Összeszedtem az egyetlen basszert a környéken, az egyetlen dobost rajtam kívül, meg egy irdatlan jó hangú lányt, és Zombie-t játszunk a Cranberriestől. Ó igen, és ma voltunk próbálni, és úgy is nagyon jól ment, hogy nem volt dobosunk. Mindegy, így legalább csillogtathattam, hogy mekkora zenész vagyok, és egyszer doboltam, egyszer meg gitároztam. Nagyon jó volt. :)

Meglehetősen incredibelen alakult a tegnapi eveningem. Amilyen infókat most találtam, még a házasságtörés sem kizárt.

Obi-Wan Kenobi is like God, but with better weapons.

Helyzet:
Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval. A háttérben figyeli őket a fiú egyik barátja. Mihelyst a lány egy pillanatra eltávozik, a két fiú között a következő párbeszéd alakul ki:

- Baszod, mi?
- Á!
- Át akarsz baszni, mi?
- Ne basztass már! Basznám, baszod, de rábasztam: baszik baszni, baszd meg! Ez bebaszott! Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg!

Magyarról magyarra :
- Lefeküdtél vele, mi?
- Á!
- Becsapsz, mi?
- Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném, elhiheted, de kudarcot vallottam: nem hajlandó szeretkezni, az ördög vinné el! Ez aztán a váratlan fordulat!
Ugyancsak alaposan melléfogtam! A fene egye meg!

Nem vitás, a kis példa rendkívül élesen világít rá hétköznapi nyelvünk sorvadására, elszegényesedésére. Ugyanakkor nem tudok
szabadulni egyfajta torz büszkeségtől sem: Lám, még nyomorában is milyen kifejező, milyen hajlékony a nyelvünk!
Nem ismerek egyetlen nyelvet sem, amely ehhez hasonló bravúrra lenne képes: ugyanannak az alapszónak pusztán tizenháromféle ismétlésével (többé-kevésbé) értelmes mondat alakítható ki!
Külön fel szeretném hívni a figyelmet a ''baszik baszni'' fordulatrendkívüli finomságára. Ha például felcseréljük a szórendet, menten micsoda merőben más értelmet nyer a kifejezés!
(''Baszik baszni'' = ''Nem hajlandó szeretkezni'', de ''Baszni baszik'' = ''Nemi életet él ugyan... '' és úgy folytatódhatna például: ''... csak épp nem énvelem...'' Micsoda különbség!)

/innen/

Láttátok a Ponyvaregényt? Na, abban van az Aranyóra című fejezet, amelyben Bruce Willis karaktere - Butch -, menekülni kényszerül, de a barátnője a lakásában hagyja a karóráját, ami régi családi örökség, így visszamegy érte.

Na, valami ilyesmi történt velem, csak sokkal hardcoreabban. :D Visszavittem a boltba a nővérkén által vásárolt webkamerát, mert az nem működött. Ehhez apám 20 éves, szovjet gyártmány, kontrás bringáját vettem igénybe, és a havas-jeges utat választottam. Igen. Na ez extrém-sport volt a javából. :D
Nade, miután egyben átértem a boltba, kiderült, hogy azt a rohadt blokkot bizony otthon találtam hagyni, így elmentem haza, majd megint a boltba, majd a csere után haza. Ez alatt csak kétszer haltam meg majdnem, de végig levakarhatatlan vigyor ült az arcomon. :D Jó móka volt.

Reggel óta több, mint fél méter hó. Éljen! :)

Hogy minden picsaság összefog ellenem, az már tényleg... hát... picsaság, na. Amikor minden kurva bajom közben cseszett ideges voltam, és még a szék is szó szerint kettétört alattam, már tényleg csak röhögni tudtam. :D

A történet vége, ennyi és kész. Minden csoda három napig tart (ez konkrétan addig tartott). Annyira azért nem bánom, azt hiszem, nem életem szerelme volt. :)

Azthiszem, nyugugodtan élhetünk a JÍÍÍÍHÁÁÁÁÁÁ kifejezéssel. :) *boldog*

Kiegészítés (KóródiBalázs12B kedvvért): Igen, "nőügy". :D De majd meglátod úgyis.

Reggel arra ébredtem, hogy ömlik a piros piros gróv az orromból. Kimenőben a fürdőbe belenéztem a tükörbe, és azt láttam, hogy egész konkrétan úgy nézek ki, mint akit durván összevertek. Gondoltam, hogy lefényképezem, mert hát nem mindennap vernek össze sajnos. De nem lett belőle semmi, szóval ezt a látványt sem tudom nektek prezentálni. Ez van, bicsibocsánat.

Bede Márton: Erőss úr, most már érti, milyen veszélyes hely egy rendes magyar embernek Szlovákia?
Erőss Zsolt: Igen.
Bede Márton: Köszönöm az interjút!

((http://villaminterju.blog.hu ))

Idén mindenképp megyek sokkal több koncertre, és biztosan kijutok Tankcsapdára. Ámen (és más hasonló kal).